2. Téged is furdal a lelkiismeret, hogy nem tudod egyszerre fizetni a baba angol és a kismama angol árát? Kismamaként, szülőként nincs jobb módja az elköteleződésnek az angol nyelv iránt, mint hogy Te magad mondókázz a babádnak. Vond be a babádat a játékos angolozásba, később még Ő is hálás lesz érte! Tévhit, hogy ebből nem lehet tanulni, hiszen a gyerekeknek írt könyvek, dalok, mondókák a beszédfejlesztés legjobb eszközei, és a leginspirálóbb kezdő nyelvi anyagok a világon. Készülj fel rá: ezentúl nem aggyal tanulsz, hanem szívvel! A kettő között a különbség az eredmény…
2. Te is jártál már úgy, hogy baba mellett nehezen tudtad megoldani, hogy a hangos angol beszédet gyakorold? Ennek ezennel vége, egyszerűen be sem tudod majd fogni a szád, ha angol mondókákról, mesékről van szó. A gyermeked lelkesedése a játékos angol iránt Téged is tűzbe hoz!
3. Nem mersz megszólalni társaságban angolul? A mondókázás felszabadítja a gátlásaidat! Sokkal többet fogsz angolul beszélni, mint amennyit eddig valaha, mert a mondókás könyvet mindenhova utánad hurcoló babádnak nem fogsz tudni nemet mondani (bezzeg ehhez képest egy átlag nyelvtanuló hány angolórát bliccel el életében …)
4. Te is félsz, hogy elkopik a nyelvtudásod, ha nem használod? Az angol az otthonotok része lesz, beépül a mindennapjaitokba, mert szeretetteli, közös tevékenységgé, igazi örömforrássá válik. Még ha most nem is akarsz nyelvvizsgázni, egy biztos: folyamatosan fejlődni fogsz.
5. Utálod magolni a szavakat? A mesekönyvek képei a felnőttek fantáziáját is megragadják. Elég néhányszor felolvasnod ugyanazt a történetet a babádnak angolul, garantáltan rád fognak ragadni a nyelvi fordulatok, és szótár nélkül is elkezded megérteni a szavakat, akkor is, ha a könyv nem kétnyelvű.
6. Nem mersz belevágni, mert nem szeretnéd, ha a babád a Te csiszolatlan kiejtésedet tanulná meg? Pedig a gyerekdalok, és a rímelős kis mondókák a világ legjobb és legtermészetesebb eszközei arra, hogy bárki, legyen az gyerek vagy felnőtt, ráérezzen belőlük a nyelv dallamára és ritmusára. Ráadásul olyan rövidek, hogy a hangfelvétel után ismételve 10 perc gyakorlás is elég lehet, hogy jól el tudd mondani. Csak mosolyogni fogsz, ha valaki megkérdezi, hány évet éltél kint… A kismamák a legszerencsésebb nyelvtanulók táborába tartoznak, csak nem tudnak róla: “baba angol” nyelven gügyöghetnek naphosszat úgy, hogy senki sem néz rájuk furcsán!
7. Aggódsz, hogy semmi életszerűt nem fogsz tudni így elsajátítani? Pedig a gyerekeknek nincs izgalmasabb dolog annál (magyarul sem), amikor anya vagy apa például a reggelikészítés közben magyarázza, hogy mit csinál éppen. Számtalan hétköznapi szituáció várja, hogy angolul is megéljétek! Egy angol teadélután keretében játékos formában tudod átadni az angolt akár a babádnak, akár az ovis gyermekednek.
Elköteleztük magunkat, hogy megváltoztassuk a magyar kismamák, szülők hozzáállását gyermekük angol nyelvtanulásához.
Célunk, hogy a bátortalan, saját angol tudásukban nem bízó kismamákat, apukákat, nagyobb testvéreket, vagy nagyszülőket elindítsuk azon az úton, hogy merjék és tudják használni családi körben az angolt, jó példával járva elöl a babáknak, kisgyerekeknek.
Nőjön fel végre egy olyan generáció, aki nem iskolapadban görnyedve tanulja az angolt, hanem inkább úgy használja nyelvi képességeit a mindennapi életben, ahogy testnevelés órán az izmait!
![]() |
Várőri Adrienn vagyok, a Jumpstreet alapítója, angol-francia szakos nyelvtanár. Amikor a lányom született, tele voltam kételyekkel azzal kapcsolatban, merjek-e beszélni hozzá három nyelven.
Kárt sem akartam okozni Neki ezzel, és azt sem akartam, hogy a bizonytalankodásom miatt lecsússzon a nyelvelsajátítás szempontjából legfontosabb korai évekről. Utánajártam a tényeknek, és belevágtunk… itt vége is lehetne a történetnek, ámde… |
Találtam egy ellentmondást, ami nem hagyott nyugodni …
Kiderült, hogy a kismamák többsége jó dolognak tartja a kétnyelvű nevelést, ezért baba angolra viszi a gyermekét. Ők maguk azonban továbbra is küzdenek az angollal, hiszen család mellett nehéz tanulni: próbálnak nyelvvizsga-felkészítőre járni, vagy ha már van nyelvvizsgájuk, arról panaszkodnak, hogy a napi teendők mellett a tudásuk észrevétlenül szétporlad.
Kérlek engedd meg, ha Te is ebben a cipőben jársz, megrázzalak most egy kicsit: nem normális dolog, hogy a babád, meg Te egymástól függetlenül sajátítjátok el az angolt (és ezért még fizettek is két helyre…) Ugyanis a nyelvtanulás holtpontjain, melyek időnként kiszámíthatóan bekövetkeznek, nem fog átvinni Benneteket, hogy állandóan utazgatni kell a csoportos angolra. A holtpontokon a személyes motiváció visz át, melynek fenntartása gyakorlatilag lehetetlen egy csoportos angolórán.
Számotokra az a legkézenfekvőbb, ha együtt angoloztok otthon, kötetlenül, és játékosan. Így megadjátok egymásnak azt a bensőséges közeget, mely többszörösére növeli mindkettőtök képességeit a nyelv elsajátítására, miközben a kapcsolatotokat is erősíti. Nincs annál praktikusabb dolog a világon, mint összevonni az otthon légkörében a kismama és a baba angolt.
![]() |
Együtt a család Lilla első szülinapján. Ekkor még csak magyar mesekönyvei voltak, viszont sok mondókát és dalt ismert már angolul és franciául.
Kedvencei közé tartoztak a kézjátékkal kísért angol dalocskák, mint például a “Twinkle twinkle little star, vagy az Itsy-bitsy spider. Amikor megírtam a Jumpstreet tanfolyamot, kézenfekvő volt, hogy ebből a “szakirodalomból” indulunk ki … |
![]() |
Ez egy mindennapos esemény nálunk: Lilla ébredés után, még pizsamában angol mondókás könyvet olvas fennhangon, “baba angol nyelven”.
Az első angol könyveit karácsonyra kapta, és januárra szépen kicsipkézte a gerincüket, ahogy illik. Úgy éreztem, jobb, ha hagyom, hadd érezze tényleg a sajátjának. Jó taktika volt, két nap alatt beleszeretett! |
![]() |
Azért a magyar tudományt sem hanyagoljuk!
Azt vallom, mivel nem vagyok anyanyelvi angol, jó, ha magyarul is tőlem tanul, nem pedig a későbbi ovis évek alatt. Így egyszerre garantált a rajongása az angolért és a franciáért, miközben nem lesz problémája az iskolában azzal, hogy megértse, mi a házi feladat. Úgy tűnik, mintha ez így kicsit sok időbefektetést igényelne, pedig az angol és a francia csak a játékidőt teszi gazdagabbá! |
Személyes motiváció az, amikor valaki például szerelmes lesz egy amerikai fiúba, és ég a vágytól, hogy megtanuljon angolul. Kérlek, tedd fel magadnak a kérdést! Ilyen bizsergést érzel, ha elmész a tanfolyamra? A babád vajon hogyan látja? “Anya / apa mondókáznak otthon angolul? Nem? Ja, akkor ez nem is olyan fontos.”
Szerintem a mai középiskolások jelentős részének a rengeteg nyelvóra miatt nincs ideje egy csomó olyan dologra, ami egyébként érdekelné őket, és ennek nem szeretném kitenni a lányomat. Másrészt levontam a megfelelő következtetéseket a saját példámból: nekem szlovákot tanítottak pici ovis koromtól 10 éven át, mégsem tudok ma egy szót sem ezen a nyelven. Angolul a tesóm kezdett tanítani engem 12 évesen, és ezért örökre hálás leszek neki: oda helyezte az angolt egyenesen a szívem csücskébe… Ilyen fokú lelkesedést soha nem tudtak szítani bennem azok az óvónők, akik annak idején naponta beszéltek, énekeltek nekünk szlovákul…
Ha Neked is sikerül a gyermeked szíve csücskébe ültetned az angolt, soha, egyetlen egyszer sem érzi majd kényszernek a nyelvtanulást, és csak úgy ragadnak majd rá a szavak. Akik nem ismerik, azt fogják mondani, milyen jó nyelvérzéke van, pedig leginkább Neked köszönheti, hiszen: